Úgy vagyok az olivával, mint Gombóc Artúr a csokoládéval....teljesen mindegy, hogy zöld, vagy fekete, magos, vagy lyukas, esetleg töltött, és ennek ezer féle változata....IMÁDOM MIND!!!:-)
Amikor Dorci pocakbaba volt, este tv nézés közben együltő helyemben képes voltam akár egy üveggel is elpusztítani......aztán, hogy vajon ennek a következménye-e, vagy csak pusztán azért, mert finom, Dorka talán még nálam is jobban rajong érte. Ezért aztán, ha van is itthon bogyó, merthogy mi csak így hívjuk, akkor sincs, ugyanis addig tart egy doboz, amíg kinyitjuk.
Történt aztán a minap, hogy anyukám paradicsom salátát készített...pakolgatta bele lelkesen a gyönyörű, zöld szemű bogyókat....miután nagy nehezen egyszer sikerült rávennem, hogy kóstolja meg, rájött, hogy ez nem is olyan rossz...szóval, ahogy készült a sali, gondoltam egy merészet, és Boti fiú szájába nyomtam belőle egyet...és azt hiszem, ezzel a mozdulattal nála is elkezdődött valami...hiába, vannak dolgok, amiket nem lehet túl korán elkezdeni...:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése